Egy átlagos szombati nap... Az eső esik, takarítunk, főzünk, stb.
Alison már előző nap említette, hogy egy barátja, Sue eljön hozzánk, mert már rég látta Jarvist és, ha jó idő lesz, sétálnak vele egyet. Amikor megérkezett, kiderült számomra, hogy ő egy idős néni, aki itt lakik a mellettünk lévő házban. Nagyon érdekes volt, mert az első, ami eszembe jutott róla: egyrészt, nagyon érthetően beszéli az angolt (már-már túlságosan is), a másik pedig, hogy ha meglátod, kifejezetten olyan idős, macskás néninek gondolod (már ha értitek, mire gondolok). Gyűrű göndör, ősz haja van, elfelejt dolgokat, de annyira szerethetőnek tűnik. :) Mondta, hogyha befejeztem a főzést, menjek át hozzá, mert Alison segít neki valamilyen számítástechnikai problémát elhárítani...
Át is mentem, nem akartam, hogy rossz néven vegye, hogy még át sem megyek. Nagyon lelkesen fogadott, megkínált kávéval és sütivel. :) A beszélgetésből kiderült, hogy ő angol tanár volt (ezért ejti ki olyan artikuláltan a szavakat), és rengeteg helyen járt már a világban. Igazán érdekes élete van, még most is tartja a kapcsolatot a külföldi ismerőseivel. Ezért is volt szüksége segítségre, szeretett volna egy emailt küldeni japán ismerőseinek japánul! És haladva a korral, van laptopja és ipad-ja is (nekem például nincs, Alison meg is állapította, hogy én nem is vagyok akkor cool...). A probléma megoldása után, elmesélte, hogy az Art Galleryben szokott kísérni külföldi diákokból álló csoportokat és nagyon érdekes, hangulatos dolog szokott kikerekedni belőle. Meghívott engem is a következő alkalomra. Sajnos, már csak egy ilyen lesz, mielőtt hazamegyek. De mindenképp megpróbálok elmenni! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése