Azzal kezdtem a mai napot, hogy a CfE dolgozóinak emailben elküldtem, hogy milyen nap is van ma, mit ünnepelünk ma Magyarországon. Páran vissza is jeleztek, hogy örülnek, hogy ezt megosztottam velük és ezzel is többet tudnak az országunkról. :)
Ezután jött egy újabb elkeseredési hullám, mert nem értettem először, hogy Ann mit akar tőlem kérdezni. Majdnem elsírtam magam... :( Olyan szerencsétlennek érzem magam ilyenkor, mert egyszerűen nem érzem, hogy fejlődnék. Sokszor azt hiszem, hogy még hülyébb vagyok, mint mikor megérkeztem...
De sokat jelent, hogy a nap végére valakitől biztos kapok egy-két jó szót. Tényleg nem telik el úgy nap, hogy ne köszönjék meg a munkámat. És ez nagyon-nagyon jól esik. :)
Pénteken valószínűleg csatlakozik hozzánk még más is, ha beülünk valahova. És már üzenetet kaptam azzal kapcsolatban is, hogy a szülinapomon együtt ebédelünk (az iroda) valahol. Ez is egy nagyon figyelmes dolog tőlük. (Főleg Beccától, mivel ő találta ki.) De valószínűleg mindenki születésnapja így telik, mert az Alisonét csütörtökön üljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése